Borbolya rovata: Testmeleg magvak
Testmeleg magvak
Amikor ezeket a sorokat olvasod, itt épp küzdünk a hóakadályokkal, de remélem, ezzel utoljára mutatta meg erejét a tél!
Nem csak a verebek érzik már a tavaszt a szellőzőben. Minden kertészvénával megáldott emberben buzog már a tenni akarás. Azon morfondíroztam, hogy mit is lehetne kezdeni az én zsebkendőnyi erkélyemen, az egyetlen 30 cm mély 77x44cm-es faládámmal, ahol modellezhetnék egy kiskertet?
Ezen a gondolatfolyamon haladva jutottam el a bolgárkertészekig és az ő történetükig. Egyáltalán, hogy kerültek Magyarországra, mikor, miért? És a hideghajtatáson kívül (amit próbálok létrehozni nálam), milyen újításokat új eljárásokat köszönhetünk nekik? Gondoltad volna, hogy már az 1300-as években kezdték felfedezni az ország kedvező adottságait, persze a török uralom előli menekülés is szolgáltatott indokot erre a lépésre? Ezt a menekülthullámot a későbbiekben még két időszak követte, ami már gazdasági migrációként vonult be a történelembe.
A sok újításuk ellenére először féltékenység és ellenszenv kísérte őket, hiszen állhatatos munkájukat, ami sokszor éjjel sem ért véget, siker koronázta. Érdekes megfigyelni, hogy hogyan éltek! Összetartó, szoros, de önkéntes kolóniákat alkottak, ahol egy vezető kezelte a pénzügyeket, készítette az egész éves tervet és alkotta meg az elszámolást. Benne feltétel nélkül megbíztak. Újabb tanítás a múltból… Na de volt itt még árasztásos öntözés bevezetése a folyókból a „bolgárkerékkel”, túróeke, speciális kapák és egyéb szerszámok használata, mulcsozás, és a mai fóliasátras termesztés megalapozása. Táplálkozásukat főleg az általuk megtermelt zöldségekből állították össze, (nem véletlenül) kevés hússal, ami ünnepnapokon került főleg az asztalra.
Azt olvasom még többek között, hogy a magvak csírázásának elősegítésére, azokat vizes kendőbe csomagolták és a trágyahalomba dugták, de az is előfordult, hogy magukra kötötték és a testükön melengették. Ez ám a „szívvel-lélekkel” azonosulás! Mint a kotlós a kiscsibéket, úgy óvták és keltették, hiszen ez volt a boldogulásuk alapja.
Apropó magok! Minden kertész és kerttulajdonos nagy becsben tartja a nála termő legszebb növényekből szedett magot, ez a diverzitás alapja, és ezek az anyanövények az adott éghajlaton már bizonyítottak, az adott fajták az éghajlati és talajadottságokhoz alkalmazkodtak.
Szóval kalandra fel! Van itt tudás bőven! Azt, hogy ki mit próbál ki, az határozza meg, hogy mi a cél, és milyenek a lehetőségek. De a saját termésnek párja nincs!
Én az idén kis helyigényű, rövid tenyészidejű fajtákra szavaztam. A fejes saláta helyett inkább a tépőt választottam, a hosszú karógyökerű répa helyett inkább a gömböt vetem, és a retek is egy különlegesség lesz. A friss istállótrágyás „talajfűtésről” nagy nehezen lemondtam, de a polikarbonát éjszakai takarás azért marad... Jó kertészkedést kívánok!
Ha kérdésed lenne: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
Szeretettel ölellek!
Borbolya