Öröm, megtiszteltetés, felelősség - Interjú Szabó Tiborral, A TISZA országgyűlési képviselőjével

Tizenkét évnyi szünet után ismét van Zalaszentgróton lakó tagja a magyar törvényhozásnak. A választások előtt a közgazdász Szabó Tibor a 79. helyre került fel a TISZA 185 nevet tartalmazó országos listájára, és párt elsöprő választási győzelme után onnét szerzett mandátumot. Tagja lett a parlament pénzügyi és költségvetési szakbizottságnak, a település- és vidékfejlesztési bizottság munkáját pedig elnökként irányítja majd az elkövetkezőkben. Az április 12-ei választások illetve a parlament alakuló ülése óta eltelt időszakról, a parlamenti vizsgálóbizottságok felállításáról és a vidékfejlesztés irányairól kérdeztük az alább olvasható interjúban.

Tizenkét évnyi szünet után ismét van Zalaszentgróton lakó tagja a magyar törvényhozásnak. A választások előtt a közgazdász Szabó Tibor a 79. helyre került fel a TISZA 185 nevet tartalmazó országos listájára, és párt elsöprő választási győzelme után onnét szerzett mandátumot. Tagja lett a parlament pénzügyi és költségvetési szakbizottságnak, a település- és vidékfejlesztési bizottság munkáját pedig elnökként irányítja majd az elkövetkezőkben. Az április 12-ei választások illetve a parlament alakuló ülése óta eltelt időszakról, a parlamenti vizsgálóbizottságok felállításáról és a vidékfejlesztés irányairól kérdeztük az alább olvasható interjúban.

● Van három olyan szó, amelyik egyben leírja azt, amit átélt az április 12-ei országgyűlési választás illetve a parlamenti mandátum átvétele óta?

– Egyrészt hatalmas megtiszteltetés. Már maga az országgyűlés május 9-ei alakuló ülése is egy érzelmekkel teli nap volt. Érzem a felelősséget is a vállamon, és próbálom azt is megélni, hogy mekkora öröm a világ legszebb munkahelyén a világ egyik legszebb megbízatását teljesíteni. Elég csak kívül-belül ránéznem az Országház épületére, és egyből minden a helyére kerül.

● Megtiszteltetés, felelősség, öröm... Kíváncsi vagyok arra, hogy a rendszerváltás szó például miért nem szerepelt a felsoroltak között.

– Azért, mert elsősorban olyan szavakat kerestem, amelyek inkább rám jellemzőek.

● Azért firtatom ezt, mert a kampány egyik legfontosabb kifejezése volt, most pedig a viták kereszttüzébe került: vajon rendszerváltás-e az, ami lezajlott illetve jelenleg is zajlik az új parlament és a Magyar Péter-kormány megalakulása óta.

– Valóban sokféleképpen ítélik meg ezt a folyamatot, és nagyon érdekes az ezzel kapcsolatos gondolatokat olvasni, hallgatni. Én inkább úgy nézem ezt a kérdést, hogy a dolgok most oda kerülnek, ahol lenniük kell. Maradjunk például a törvényalkotási folyamatnál. Olyanná vált, amilyennek lennie kell: körültekintő előkészítő folyamat, valódi vitákkal kísérve. Ezek a változások mind-mind építik a demokráciánkat, és ennek jó tanúja és részese lenni.

● Bár nem sok idő telt el a törvényhozás alakuló ülése óta, máris öt indítvány szerepel a neve mellett a parlamenti statisztikában. Ezek a sokat emlegetett parlamenti vizsgálóbizottságok létrehozására vonatkozó kezdeményezések voltak: a gyermekvédelmet, kegyelmi ügyet, a Magyar Nemzeti Bankhoz kapcsolódó botrányt, a végrehajtási visszásságokat és a spontán privatizációt illetve a közvagyonvesztést vizsgáló bizottságokról van szó. Noha ezek a javaslatok mára elfogadott jogszabályokká váltak, mégsem csitul körülöttük a vita. Jogvédők, alkotmányjogászok szerint a vizsgálóbizottságok köré vont szankciórendszer – súlyos pénzbüntetés, elővezetés, súlyosabb esetben börtön és az igazmondás egyébként bíróságok előtt sem teljes körű kötelezettsége –összemossa a politikát az igazságszolgáltatással.

– A TISZA felhatalmazást kapott arra, hogy elvégezze az elszámoltatási feladatokat, és nem árult zsákbamacskát a közösség ebből a szempontból. Van egy nagy adag várakozás, sokakban türelmetlenség ezzel kapcsolatosan. Normál esetben a hatóságok végzik munkájukat egy-egy ügy kapcsán, viszont egy vizsgálóbizottság adott esetben már sokkal hamarabb el tudja kezdeni azt a társadalom számára is nyilvános kommunikációt, amely esetleg egy büntetőügyben éveket is jelenthet. Ezek szükséges lépések voltak a jelenlegi helyzetben, ha elmaradnának, nagy hiányérzet támadna az emberekben.

● A zalaszentgrótiak jól tudják, hogy ön már húsz éve dolgozik elkötelezetten a vidékfejlesztés területén, tehát az várható volt, hogy ezt viszi tovább az országgyűlésben is. Az meglepte viszont, hogy egyből megkapta a vidékfejlesztési bizottság elnöki posztját is?

– Már az is meglepett, hogy felkerülhettem a TISZA országos listájára, már ezt is hatalmas megtiszteltetésnek éltem meg. De valóban 20 vidékfejlesztő év van mögöttem, és ennek voltak korábban is országos vetületei is, országos bizottsági tagságok és hasonlók. Zalaszentgróton érzem azt, hogy ez a munka pozitív visszhangra talált, de a vidékfejlesztő közegben is ezt élem meg. Rengeteg kollégám van az ország minden táján, és akikkel beszélek, ezt lehetőségnek látják: egy közülük, aki terepen végezte a vidékfejlesztő munkát, most lehetőséget kap arra, hogy a jogalkotói oldalon is fontos szereplővé válhasson. A pozíciót egyébként nem kértem, hanem kaptam, és az, hogy elnök is lettem, egy bónusz, aminek nagyon örülök, és igyekszem is vele élni.

● A Fidesz és a NER elmúlt 16 évének értékelésekor alig-alig esett, esik szó a vidékfejlesztésről. Ennek a 16 évnek vidékfejlesztési szempontból melyek a legnagyobb adósságai?

– A korszak szakmai szempontból jól indult. Voltak nagyon előremutató dolgok, például az, hogy végeztek egy szakmai felülvizsgálatot, és olyan szakmai rendezvények kezdődtek a vidékfejlesztést támogató szakmai hálózat részéről, amelyek valóban előre mozdították az ügyet, és emelték a tudásszintet. Aztán jöttek az újabb és újabb változások, és mélypontra került a szakmai közeg. Annak, hogy bekapcsolódtam a közéleti munkába, a legfőbb oka éppen az volt, hogy a szakmán belül már nem lehetett reménykedni pozitív fordulatba. Évről évre, kormányváltásról kormányváltásra szűkült a mozgástere annak a vidékfejlesztésnek, amiben én hiszek: az alulról jövő, a terep sajátosságaihoz igazodó fejlesztési munka a helyi szereplőkkel közösen. A központilag vezérelt egyenmegoldások hatékonysága messze elmaradt attól, amire a vidéknek valóban szüksége lett volna.

● Szakemberként, bizottság elnökként mi a véleménye: milyen irányba kell mozdulni, a TISZA-kormánynak milyen pályát kellene befutnia ezen a területen?

– Amikor a bizottságunk meghallgatta Lőrincz Viktória minisztert a kinevezése előtt, felvázolt egy utat: a források bővülését, az alulról jövő megközelítések erősítését, a kampányban tett TISZA-ígéretnek megfelelően 10 településenként évente 1 milliárd forint fejlesztési forrás biztosítását egy helyi hálózat szakmai segítségnyújtása mellett. Ezek a fő irányok, és megvalósulásukkal tényleg búcsút inthetünk azoknak a gyakorlatoknak, amelyek – akár itt, Zala megyében is – nem túl egészséges módon alakultak ki, és amelyek eredményeként nem szakmai alapon dőlt el a források felhasználása. Ennek véget kell vetni országosan is, és Zala megyében is, erre az elődjével szemben garancia Varga Balázs, a térség egyéni országgyűlési képviselő személye.

● Visszatérve személyes kérdésekhez: a szomszédjai például ugyanazzal a Szabó Tiborral találkoznak továbbra is, mint a parlamenti mandátum elnyerése előtt? Vagy távolságtartóbbak lettek azóta a szentgróti emberek?

– Szerencsére ez utóbbit nem tapasztalom. Ugyanúgy élem az életem a családommal; ugyanúgy eljárok vasárnap misére, ugyanúgy eljárok a boltba vásárolni. Akkor tudunk egyébként valóban országépítő munkát végezni, ha átlagemberek is tudunk maradni.

● És a család miként éli meg ezt a változást?

– Egyelőre minden rendben, ők is nagyon büszkék. Kevesebbet látnak ugyan, de amikor mennem kell, több ölelést kapok, mint korábban.

● VIRRASZTÓ ZSOLT