Egészségőr: Frontérzékenység és az általános egészség - Nem statikus állapot, hanem folyamatos alkalmazkodás

Sorozatunkban azokat a problémákat érintjük, amelyek a leginkább foglalkoztatják a lakosságot, és a legnagyobb kihívást jelentik szinte mindannyiunk számára. Elsősorban a megelőzésre fektetjük a hangsúlyt, egyfajta útbaigazítást szeretnénk nyújtani az információk tengerében, és irányt mutatni arra nézve, hogy ha már kialakult a diszkomfortérzet, a rendellenesség, akkor mi az optimális cselekvési irány.

A minap találkoztam egy fiatal lánnyal, és olyan heves frontérzékenységre panaszkodott, ami aktuálisan azokon a napokon, amikor jelentkezik, teljesen ledönti a lábáról. Azóta foglalkoztat ez a téma, amiről most dr. Csomai Zitát kérdeztem. Zita doktornőtől először egy rövid bemutatkozás kértem:

– Hároméves koromtól már gyógyító akartam lenni. Nem volt hezitálás és keresgélés, egyenes volt az út a célig. Elvégeztem az egyetemet 1999-ben, utána dolgoztam az onkológián, a sürgősségi ellátásban, majd Egyiptomban mint „katonaorvos”. Akkor fogalmazódott meg bennem az a gondolat, hogy több időt szeretnék egy-egy betegre szánni. A dolgok mélyére akarok látni, és megérteni az összefüggéseket, egyben látni az embereket, ez a célom, amihez a kórházi keretek nem biztosítanak teret. Ezért más útra tértem. Úgymond háló nélkül ugrottam. Elvégeztem minden képzést, ami az alternatív gyógyászatban elérhető volt. Mára már van egy természetgyógyász szakembereket és laikusokat is képző iskolám, ahol oktatok, közben megírtam 16 könyvet, vizsgáztatok az Országos Kórházi Főigazgatóságnál, online és offline kurzusokat, előadásokat tartok és most ősszel debütál egy digitális termék is, ami ezt a 27 évnyi szakmai gyakorlatot összefogja. Ez egy nagyon professzionális produktum, amit izgatottan várunk, nem csak a témája miatt (A betegségek lelki eredete – A kódolt múlt), hanem azért is mert a stáb meggyőzött arról, hogy ki kell lépni a rendelő intim légköréből, és ilyen magas minőségben át kell adni a tapasztalatot az embereknek!

Zita hitvallása, hogy egészségügyi tanácsot, csak olyan embertől szabad elfogadni, akinek van megfelelő végzettsége. Az Országos Kórházi Főigazgatóság publikus adatbázisában leellenőrizhető mindenkinek a végzettsége, működési engedélye.

– Hogy látod, be lehet azt kategorizálni, hogy milyen korosztályt érint elsősorban a frontérzékenység problémaköre?

– Régebben az idősebb nők panaszkodtak főként erre, manapság viszont egyre több embert egyre fiatalabb korban érint, mondhatjuk népbetegség. Hozzáadódik még sok minden, hiszen valaki a szélre érzékeny, valakinek az őszi nyirkosabb idő beköszöntével erősödnek fel a tünetei, és napestig lehetne sorolni sajnos a teljesen egyénfüggő problémákat. Az időjárás és ezáltal a légnyomásváltozással mindannyian szembesülünk. A szervezet általános állapota határozza meg, hogy ez milyen válaszreakciót eredményez. Gondolok itt a test vitamin- és ásványianyag-ellátottságára, a táplálkozási és alvási szokásokra, a folyadék fogyasztásra, a

hormonális státuszra, a méreganyagokkal való terheltségre.

– Ez egy nagyon komplex dolognak tűnik. Aki ebbe a „csoportba” sorolja magát, merre induljon az oknyomozásban először?

– Az első lépés mindenképpen az, hogy csináltassanak egy általános vérvizsgálatot. Ez már sok információt adhat arról is, hogy van-e esetleg gyulladás, valamilyen hiányállapot, vérszegénység, milyen állapotban van a pajzsmirigy. Érdemes továbbá a nőknél a hormonrendszert is vizsgálni, a nőgyógyásszal erről konzultálni.

– Mélyebbre ásva, mi a következő lépés?

– A góckutatást tenném a fontossági sor következő helyére, hiszen egy alattomos, gyulladt fog vagy a fül-orr-gégészeten feltárt krónikus, tünetmentes képlet is folyamatosan szórhatja a baktériumokat, ami meggyengíti annyira a szervezetet, hogy a frontra már nem tud úgy reagálni, ahogy kellene.

– Mi árnyalhatja még a képet?

– Külön kell választani a vitamin- és az ásványianyag-bevitelt. Míg az előbbire nagy hangsúlyt helyezünk, az utóbbi többnyire nem kap akkora figyelmet. Pedig a magnézium, a cink, a szelén, a króm olyan ásványi anyagok, nyomelemek, amik elengedhetetlenek a szervezet optimális működéséhez.

– Egy felnőttnek mennyi magnéziumra van szüksége naponta?

– Az alsó érték, amit el kéne érni, 10 mg testsúly kilogrammonként elemi magnéziumból. Ez az alsó határ, túladagolni nem tudjuk. Ezt nehéz táplálékkiegészítőkből bevinni. Együtt számoljuk az étellel bevitt magnéziumot a kiegészítőkkel, ami magnéziumpótlás szempontjából az olajos magvakra, a leveles növényekre, gyógynövények közül a csipkebogyóra fókuszálna. Nagyon hatékonyak még a bőrön át felszívódó készítmények, a fürdősók, a krémek, ennek a legszélesebb kínálatát én az „Ősi magnézium” cégnél találtam.

– Szerinted elég, ha valaki egy multivitamin tablettát szed?

– Olyan készítményt nem találunk, ahol egy tablettában megtalálható minden, hiszen más-más a felszívódásuk. Az ásványi anyagok közül személyes kedvencem az Aranymozsárként ismert termékcsalád.

– Mivel egészítenéd még ki? Tapasztalataid szerint mi az, amire még figyelni kell?

– A rendszeres testmozgás és az életvitel rendszerezése után a tiszta táplálék bevitele, ami egyéni érzékenységmentes. Itt nem csak az ételallergiákra gondolok, hanem az intoleranciát okozó alapanyagok kiiktatására is. Ezt általában „Foodtesttel” (IgG) szoktuk szűrni, de hisztaminintoleranciával diagnosztizált pácienseknél a nutritív allergia, az IgE formátum is lényeges adatokkal gazdagítja a képet. De van még létjogosultsága a légzőgyakorlatoknak, az időszakos böjtnek is. Az akupunktúra, akupresszúra, a masszázsok, a stresszoldás bármilyen formája, a lelki élet harmóniában tartása ugyanúgy az „egészségkirakós” része lehet. A természetgyógyászat szerint ugyanis az egészség definíciója: a természettel harmonizáló testi, lelki, szociális jólét dinamikus egyensúlyállapota, nem pedig csupán a betegség hiánya. Nem statikus állapot, hanem folyamatos alkalmazkodás.

● SEBESTYÉN CSILLA