Muzsika, természet és lekvárba főzött hála
Az elmúlt években sokan választották új lakóhelyül Zalaszentgrótot. A letelepülők zömében fiatalok és középkorúak. Kíváncsiak voltunk arra: kik, miért és honnan érkeztek városunkba, ezért magazinunk e sorozatában a teljesség igénye nélkül mutatunk be néhányat azok közül, akik nem is oly rég váltak zalaszentgrótiakká. Ezúttal egy Zalaszentlászlón élő, Zalaszentgróton tanító hegedű- és brácsaművésszel, Magyar Enikővel ismerkedünk meg.
Pontosan a megbeszélt időpontban érkezett Enikő a találkozó helyszínére, légies, de határozott léptű, nagyon pozitív kisugárzású embert láttam közeledni. Ismeretlenül is öleléssel fogadott, és nyitott személyiségének köszönhetően egy pillanat alatt egymás mondatait befejező, barátnői beszélgetéssé vált az interjú.
Enikő hét évesen kezdett el hegedűn játszani Debrecenben. Nagyon hamar tehetséges növendéknek bizonyult, tizenegy évesen már szólistaként lépett fel a zeneiskola vonós zenekarával. Középiskolai éveit Debrecenben és Szegeden töltötte, tizennyolc évesen pedig megnyerte a szegedi Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem hegedűversenyét.
Innen egyenes út vezetett a budapesti Zeneakadémiára, ahol summa cum laude minősítéssel diplomázott 2003-ban, mint hegedűművész, hegedűtanár, majd 2009-ben a Londoni Királyi Zeneakadémián szerezte brácsa mesterdiplomáját. Ezekben az években több nemzetközi versenyen is részt vett: díjazottja volt az angliai Lionel Tertis Nemzetközi Brácsaversenynek, a moszkvai Yuri Bashmet Nemzetközi brácsaversenynek, második helyezést ért el a Skóciában megrendezett NYOS Staffa Awardson, valamint első helyezést a Londoni Királyi Zeneakadémián megrendezett Theodore Holland Brácsaversenyen.
The English Viola címmel 2008-ban a Naxosnál jelent meg debütáló szólóalbuma, mely nemzetközi ismertséget hozott számára. A siker Enikő legmerészebb álmait is felülmúlta: több mint húsz dicsérő kritika jelent meg a nemzetközi zenei lapokban, a CD-t pedig rendszeresen tűzte programjára a BBC Radio 3, a Classic FM London és az amerikai Classical 24 Radio. Ezekben az években elindult pedagógusi karrierje is: egyike volt a vonós tanároknak például a Verbier Kamarazene Fesztiválon, de a Londoni Királyi Zeneakadémián szintén tanított kamarazenét.
– A sorsszerűség átfonja az egész életemet! – foglalta össze tömören élete eddigi történetét.
Az izraeli Eilat Fesztiválra épp Amszterdamban próbált, amikor megismerte későbbi férjét, gyermekei apját, az építész Andrét, akivel első látásra egymásba szerettek. Ott, Amszterdamban született meg kisfia és kislánya, Ében és Arden.
– Gyermekeink születése mérföldkövet jelentett a szakmai életutamban – mondta Enikő. Ezekben a gyönyörű években kevés szóló koncertet és tanítást vállaltam, mert szerettem volna az anyaság csodálatos élményeit mélyen megélni, és egyetlen pillanatot sem szerettem volna elszalasztani ezekből a visszahozhatatlan évekből. A párom munkája miatt azonban továbbra is sokat utaztunk Európában, míg bennem egyre érlelődött a lecsendesedés, igazi otthonkeresés gondolata.
A koncertezéssel, CD-felvételekkel töltött évek után Enikő számára nagyon fontossá vált, hogy a gyermekei megismerjék a magyar kultúrát, a hagyományokat, a népszokásokat, és ebben a környezetben nőjenek fel.
– Bennem is egyre erősödött közben az a vágy, hogy magyarul kérhessek egy kiló kenyeret a pékségben – említette Enikő mosolyogva.
A Covid-járvány közepette ez az álom is valóra vált: Magyarországra tették át a bázisukat. Így kezdett el tanítani a Zalakarosi Móra Ferenc Általános Iskolában, valamint a Zalaszentgróti Erkel Ferenc Zeneiskolában, ahová gyermekei is járnak.
A magyarországi házvásárlást egyébként hosszas, éveken át tartó keresgélés előzte meg. Egy háznéző útjuk során vetődtek el először Zalába, még 2017-ben, és azonnal érezték, mennyire vonzza őket a természet lélegzetelállító szépsége.
– Az erdővel körülölelt, dombtetőn álló házunkat már akkor kinéztük magunknak, viszont sajnos nem volt eladó. Végül a ház mégis megvárt bennünket, 2019-ben egy véletlen folytán tudtuk meg, hogy új gazdára vár. Így lettünk zalai lakosok – mesélte boldogan Enikő.
Itt élnek együtt a természettel egy nagyon ökotudatos életformában, vegyszermentesen ápolva a házhoz tartozó kis szőlőültetvényt és a gyümölcsfákat. Önkéntesekként tagjai a „Mentsük a talajt” világméretű mozgalomnak is, amelynek az értékes termőterületek megmentése a legfontosabb célja.
– Az első nagy Covid-lezárás Spanyolországban ért bennünket, akkor ismerkedtünk meg komolyabban a jógával és a meditációval. Ezek mostanra szintén szerves részei lettek az életünknek. A mindennapi gyakorlatok során erősödött az immunrendszerünk, a blokkok feloldódtak bennünk, ami energetikailag nagyon jótékonyan hat ránk.
Enikő otthon nemzetközi konyhát visz, melyben a spanyol és olasz motívumok mellett egyre nagyobb szerepet kap a magyar gasztronómia.
– A környezetünkben is kutatjuk a legtermészetesebb élelmiszerek beszerzési forrásait, így van már házi tojásunk és húskészítményt előállító helyi termelői kapcsolatunk is. Különleges alkalmakra pedig saját gyümölcsből készült lekvárjaimmal lepem meg a szeretteimet; ezeket „Üvegbe zárt napfény”-nek hívjuk. A csinos kis üvegcsékbe nem csak gyümölcs és cukor kerül. Belefőzöm az összes szeretetemet és hálámat is, amiért a sors ide vezetett bennünket – mondta végül Enikő. (Sebestyén Csilla)
