Térségi tükör: Zalaszentlászló
Zalaszentlászló a Zala középső folyásánál, a folyó bal partján, lankás dombokkal határolt völgyben terül el. Észak-déli irányban hosszan nyúlik el a Zala-völgyben, csendes, békés, rendezett környezetben. Első írásos említése közel 700 évvel ezelőtti, és már akkor is védőszentje, Szent László nevét viselte. A települést jelenleg körülbelül nyolcszázan lakják.
A község első írásos feljegyzése egészen pontosan 1333-ból való. Területe királyi birtok volt, majd 1470-től a Báthory, a Nádasdy és a Széchenyi család birtokolta. Egy adat szerint a középkorban a Zala keleti és nyugati partja között Zalaszentlászlónál is volt híd, amely 1408-ban vámszedőhelyként szolgált.
1857-ben közigazgatási területéhez csatolták Szentmihály-pusztát, ami jelenleg külterületi lakott hely. 1977-ben Zalaszentlászlóhoz csatolták egyébként a szomszédos Gyülevész községet is. 1895-től 1974-ig erre haladt a Zalaszentgrót-Balatonszentgyörgy vasútvonal, amit 1909-ben – Türje, Bérbaltavár, Rum irányába – egészen Szombathelyig akartak meghosszabbítani, de nem jutott rá elég pénz.
A település a XX. század elején a vármegye zalaszentgróti járásához tartozott. Az I. és a II. világháborúban 109 zalaszentlászlói lakos halt meg, tiszteletükre hősi emlékművet emeltek.
Bohár István a község választott vezetője tősgyökeres szentlászlói. A faluhoz fűződő viszonyáról azt mondja, számára az a legfőbb érték, hogy olyan emberek között élhet, akik hajlandóak és képesek is tenni a településükért.
– Itt születtem, itt élek, és már hetedik éve, hogy polgármester vagyok. Itt vagyunk együtt, és a legfontosabb, hogy számíthatunk egymásra. Ha kell utat aszfaltozunk, építkezünk, sportpályát gondozunk, teszünk a környezetünkért, a közös otthonunkért. Ez Zalaszentlászló igazi erőssége.
Azt már Busznyákné Albert Anna teszi mindehhez hozzá, hogy Zalaszentlászló azon települések közé tartozik, ahol még a különböző nemzetek képviselői is nyitottan, békességben élnek egymás mellett.
– Nálunk tényleg nagyon jól együttműködik a falu népe. Összedolgozik mindenki mindenkivel, tényleg mindig van segítő kéz. Ez nem csak nekem szembeötlő, hanem az újonnan ide költözőknek is. Nemrég halottam egy újonnan betelepülőtől, nem is gondolta volna, hogy ilyen pezsgő élet van itt, hogy ennyi lehetőség van kikapcsolódásra, továbbá van könyvtár, óvoda, vannak programok, kulturális és hagyományőrző csoportok. Amellett, hogy szép, tiszta, rendezett a település, és nagy érték a nyugalom is. Békében megfér itt egymás mellett, magyar, német és francia is. (Fegyverneky Levente)
