Évtizedes testvérkapcsolatok

Furcsa módon a háborús rombolás illetve a békés építkezés egyaránt szerepet játszott Zalaszentlászló testvértelepülési kapcsolatainak alakulásában.

Még az 1990-es évek elején zajló délszláv háború alatt született a Szent László király nevét viselő települések szövetsége. Akkor a borzalmak által sújtott horvátországi Szentlászlóért fogtak össze. Annak a Szentlászlónak siettek a segítségére, amelyik a háború korai szakaszában a legnagyobb ellenállást tanúsította a szerb csapatokkal szemben, és ahol a harcok és a szerb aknavetők miatt a lakóházak 96 százaléka elpusztult. A települési szövetséget egy közös gyűjtés hívta életre, Zalaszentlászló is kivette a részét belőle. A szövetségben pedig mind a mai napig képviselteti magát, vagy éppen házigazdaként fogadja a többi települést az évenkénti találkozókon. (F. L.)

– A másik testvértelepülési kapcsolatunk a francia Manneville-sur-Risle-hez köt – mondja Bohár István polgármester. – Ők még a Makovecz-féle kultúrház miatt érkeztek a faluba; látni akarták az építkezést. 1985 május 1-én adtuk át a faluházat, és ez volt az első alkalom, hogy a francia küldöttség is itt volt. Ez akkoriban nagyon nagy dolognak minősült, hiszen még nem lehetett szabadon utazni Nyugatra, csak külföldi meghívólevéllel volt rá lehetőség. Ez a testvértelepülési viszony azonban lehetővé tette, hogy különböző sport- vagy kulturális események kapcsán a zalaszentlászlóiak kilátogathassanak Franciaországba. Azóta is két évente tiszteletüket tesszük egymás rendezvényein: vagy a franciák látogatnak a Zala völgyébe, vagy a szentlászlóiak mennek Normandiába.