Kapcsolat író és olvasó között
Április 11-e, József Attila születésnapja 1964 óta a magyar költészet napja is, ám idén még különlegesebbé teszi a líra ünnepét Petőfi Sándor születésének bicentenáriuma. Versekről, Petőfiről beszélgettünk Nyirő Bertalannal, aki rendre megörvendezteti szavalataival a zalaszentgrótiakat.
● Mikor kezdted a versmondást?
– Már első osztályos koromban a zalaszentgróti Pop-art szavalóversenyen találtam magam, majd harmadikasként nyertem is a korcsoportomban. A versmondás végigkíséri azóta is az életemet. Felső tagozatosként szerepeltem először városi ünnepségen, méghozzá egy május 1-jei eseményen. Több országos és regionális versenyen is megfordultam; volt idő, mikor édesanyám és óhídi tanáraim készítettek fel, volt, hogy a zalaszentgróti drámacsoport keretein belül Varga István.
● Mit jelent számodra az idén 200 éve született Petőfi?
– A személye szinte teljesen egybeforrt az 1948-as forradalommal, a Nemzeti dallal, ezt nevezném a legjellegzetesebb versének is. Azonban pont ez a költemény az, ami miatt Petőfit sokan félreértelmezik. Ő nem „csak” a Nemzeti dal költője, sokkal több annál. Annyi színe, árnyalata van ennek a gazdag életműnek! Sokkal nagyobb hatású költőnek tartom őt annál, mint amit ezen az egy versen keresztül érzékeltetni lehet. Kicsit talán félvállról veszik Petőfi Sándort.
● Mi a kedvenc versed tőle, aminek ma is van üzenete?
– A „Dicsőséges nagyurak” című, ami szinte minden korban értelmezhető. Petőfinek van üzenete a jelen kor emberének is, ez pedig szerintem az útmutatás, a példamutatás. Az, hogy vállaljuk fel azt, amiben hiszünk.
● Élnek köztünk Petőfik ma is?
– A mai világban a fiatal underground zenei előadók közül Azariához tudnám hasonlítani, hiszen mindketten nagy tömegeket értek el, a fiatalok nyelvén szóltak, szólnak, és hihetetlen energia árad belőlük. Ha valaki számára teljesen ismeretlen lenne a munkássága, neki belépőként a Szeptember végént ajánlanám, vagy A helység kalapácsát, amit színdarabként is bármikor meg tudnék nézni, olyan íze van a műnek. Ezeket a történeteket, ezeket az érzéseket mindenki érti. Ha valaki itt kezdi az ismerkedést Petőfivel, biztos mélyebbre fog ásni.
● Versmondóként csak tanuláskor olvasol verseket, vagy úgymond tét nélkül is?
– Szeretek olvasni, szeretek verseket olvasni. Szoktam is, de sokszor a felkészülések vagy mások felkészítése miatt ismerkedem meg számomra új művekkel.
● Közeledünk a költészet napjához. Szerinted hogyan lehetne közelebb hozni az emberekhez a magyar lírát?
– Elég csak József Attilára gondolni, és azt látjuk, hogy a versek elemzésével sok esetben tévútra visznek bennünket, a vers felfedezésétől, megélésétől is megfosztanak minket. Már az iskolákban elkezdődik a versek rossz megközelítése. Tudás- és ismeretalapú a versek oktatása nem pedig élményalapú. Egy vers sokkal több annál, mint amit iskolában tanulunk róla. A verseknek az a lényege, hogy nekünk mit adnak, milyen érzéseket váltanak ki belőlünk. Ezért nem értem azt az oktatási irányt, amelynek keretében a memoritereket erőltetik. Lazábban kellene kezelni azt, hogy kinek mit jelent, kiből mit vált ki az az adott vers. Hiányzik a kapcsolat az olvasó és az író között, pedig ez a leglényegesebb.
● Fegyverneky Levente