Térségi tükör - Zalabér: Teaház, új köntösben
Zalabérben évekkel korábban népszerű volt az a kezdeményezés, amelynek keretében előadásokat, élménybeszámolókat hallgathattak meg az érdeklődők egy-egy előre egyeztetett témában, amit aztán kötetlen beszélgetés, finom teák kóstolása követett.
Igény mutatkozott arra, hogy ezt a programot felelevenítsük, és új elemekkel töltsük meg. A régebbi előadásforma megtartása mellett lehetőséget kívántunk adni a résztvevőknek arra is, hogy megosszák egymással egyéni és közösségi tapasztalataikat, tudásukat.
Községünknek több olyan lakója van, aki valamilyen kézműves alkotótevékenységet folytat: használati és dísztárgyak, ékszerek készítése, díszítőtevékenység, varrás, egyéb kézimunka, kozmetikumok, tisztítószerek házi előállítása. És folytathatnánk a sort, hiszen rendkívül színes a paletta. Szerettünk volna számukra lehetőséget biztosítani arra, hogy szélesebb körben mutathassák be a tevékenységüket, az alkotásaikat. A bemutatók sorát kiegészítettük azzal, hogy a vállalkozó kedvűek akár ki is próbálhatták az adott tevékenységet, alkotási folyamatot.
A program másik új eleme a környezettudatos életmódra való törekvés támogatásának elősegítése volt: azt tűztük ki célul, hogy az előadók és az alkotók osszák meg saját tapasztalataikat az adott témában, majd kötetlen beszélgetés keretében lehetőséget nyújtottunk a konkrét, gyakorlati kérdések megválaszolására és megvitatására, a kudarcok és sikerélmények felidézésére, bevált receptek cseréjére.
Két alkalommal ismerkedhettek a résztvevők az ékszerkészítés kedvelt technikáival: egyrészt a paracorddal való munkával, másrészt pedig a gyöngyfűzés technikájával. A helyi alkotók bemutatták az alapanyagokat, azok tulajdonságait, funkcióit, valamint felhasználási lehetőségeiket, és természetesen az elkészített modelleket. A jelenlévők aztán kipróbálhatták a technikákat. Érdekes volt megtapasztalni – különösen az idősebb korosztály érezhette ezt így -, hogy nem is olyan egyszerű bánni sem a paracorddal, sem pedig a gyöngyökkel; folyamatosan szükség volt az egymással való együttműködésre, egymás segítésére.
A kezdeti bizonytalankodás után mindenki próbálkozni kezdett az ékszerek elkészítésével, és ezzel párhuzamosan indult el a beszélgetés: felidézték az iskolai gyakorlati órák ügyetlenkedéseit vagy sikereit, beszéltek a régi tanárok szigoráról, a csínytevésekről. Az idősebb korosztály mesélt, a gyerekek pedig álmélkodtak és kérdeztek. És pontosan ez volt az egyik célunk: a generációk közti kapcsolattartás, kommunikáció erősítése.
A foglalkozás legfőbb értéke nyilván nem elsősorban az akkor elkészített tárgyak minőségében rejlik, hanem a résztvevők által megélt közösségi élményben, a három generáció együttes tevékenységében, alkotási kedvében.
A harmadik kézműves rendezvény során a biokozmetikumok, házilag is elkészíthető illat- és tisztítószerek világában kalandozhattak az érdeklődők. Összetevők, anyagismeret, arányok, mérés – a szigorúan betartandó sorrend ismertetése után következett az igazi attrakció, a fürdőbomba-készítés, amelybe ugyanolyan lelkesedéssel vetették bele magukat a nagymamák, mint az óvodások.
Teaházi programunk két előadással egészült ki: egyiknek a középpontjában az a kérdés szerepelt, hogy milyen lehetőségei vannak a háziasszonynak arra, hogy a hagyományok őrzése, a nagymamától örökölt praktikák „bevetése” mellett a lehető legkörnyezettudatosabban szervezze meg akár egy nagyobb család ellátását. Az előadó szerint legfontosabb a tudatosság a tervezésben, ami az alapanyagok előállításától az ételek elkészítésén keresztül a maradék felhasználásáig kell, hogy tartson.
A másik előadás a biolekvár-készítés titkaiba avatta be a résztvevőket. Részletes útmutatást kaptak arról, hogy mit érdemes megtartani a „nagyi titkaiból”, és mit tegyünk másképpen, ha igazán természetes, ráadásul különleges ízvilágú, saját készítésű lekvárral szeretnénk kedveskedni vendégeinknek.
