Növekvő diáklétszám
A köztudatban ma is zeneiskolaként élő intézmény két éve nem csak nevében, hanem összetételében is megváltozott. Az Erkel Ferenc Alapfokú Művészeti Iskola igazgatójával, Bodnár Sándorral a 2. Zalaszentgróti Regionális
Fafúvós Verseny után beszélgettünk.
● Igazgató úr! Mióta tanít Zalaszentgróton, és mióta vezeti az intézményt? Hogyan változott a létszám?
– Ha jól emlékszem, huszonöt éve vagyok itt, igazgatóként pedig ez a negyedik tanévem. A tanulólétszám akkor száz körül volt, és hatan tanítottunk. Most háromszáz növendék és tizenhét nevelő tartozik ide, de ez utóbbiak közülük nem mindenki főállású. A szakos ellátottság azonban száz százalékos.
● Hogyan változott a szakok száma? Milyen szervezeti változás történt? Eredetileg csak öt zenei szak volt.
– Színes palettát kell a gyerekeknek nyújtanunk. Ezért újabb négy szakkal bővült a zenei képzés. Ahol indokolt, és megvan a növendéklétszám, ott önállósítják az intézményt, gyakorlatilag, szinte elsőként az országban, a tankerület engedélyezte, hogy leváljon az iskola az általános iskola-gimnáziumról, és önálló művészeti iskolaként működjön. Két éve a művészeti szakokat összevonva működünk. Ide tartozik a néptánc, a drámajáték, illetve Zalabérben a képzőművészet szakág.
● Vannak az iskolának kihelyezett tagozatai is?
– Én úgy vettem át az iskolát, hogy volt Kehidakustányban és Türjén, most hozzá jött Zalabér. Az összevonás előtti összlétszámhoz képest százzal több tanulónk van, így valóban jelentős a háromszáz fős létszám. A telephelyeken nem, de Szentgróton nagy az emelkedés.
● Általános tapasztalat, hogy a zeneiskolákban a szolfézs miatt marad ki sok kezdő. Úgy tudjuk, itt más a helyzet.
– A szolfézsórák esetében én rendkívül fontos dolognak tartom az éneklést. Ne a lexikális tudás megkövetelése legyen a legfontosabb az órán, hanem a szabad éneklés! Azt találtam ki, hogy a két szolfézsóra közül az egyik kifejezetten kórusóra legyen, így alakult aztán az iskolának kórusa is. Ezáltal színesebb és játékosabb a szolfézsóra, amihez nagyon jó partner a két tanár: Magtért Eszter és Székely Andrea. Ezért aztán nincs is nálunk olyan jellegű „szolfézsprobléma”, mint esetleg más iskolában.
● Tudomásunk szerint vannak felnőtt hallgatók is.
– Az országban az elsők között indítottuk el felnőttek képzését. Gyakorlatilag hat tanszakon összesen húsz felnőtt tanul. A legidősebb résztvevő hetvenkét éves. Ők térítési díjat fizetnek, a hangszert az iskola biztosítja. Örömünkre szolgál, hogy egyre többen jelentkeznek.
● Milyen a kapcsolat a Városi Kamarakórussal és a fúvószenekarral?
– Nagyon jó a kapcsolatunk mindkét csoporttal, vannak közös fellépéseink is különböző rendezvényeken. Nevelés szempontjából fontosnak tartom, hogy tanórán kívül is sok rendezvényt szervezünk, a motivációt segítik elő a sütipartik, elvisszük őket kirándulni. Idén Pécsett voltunk a Tudásközpontban, és a Pannon Filharmonikusoknál vendégeskedtünk. Szinte minden hónapban van valamilyen rendezvényünk.
● Milyen a tanár-diák viszony?
Heti két alkalommal harminc percet töltünk négyszemközt a tanulókkal, ennek eredményeként közvetlen kapcsolat alakul ki tanár és diák között.
● Az idei tanévben milyen eredményeket értek el tanulóik?
– Legfőképpen fafúvós versenyeken születtek komoly eredmények. Kovács Lídia az országban az egyik legjobb oboista növendék, a másik Kovács Markó Ákos klarinétos, aki országos első lett mindenhol. Regionális blockflöteversenyeken Utry Dávid indított több növendéket is, ők ugyancsak szép eredményt értek el.
● Kik segítik az iskola munkáját?
– Két alapítvány segíti a működésünket hangszerek, ruhák beszerzésével, hangszerek javíttatásával. A növendékek év végi jutalmazását és a kirándulásokat is ebből fizetjük. Ha a zeneiskola tanárai valahol szerepelnek a környéken, akkor ezek honoráriuma is az alapítványhoz kerül. A várostól és idén a türjei önkormányzattól is kap támogatást az alapítvány. Mindez nagyban segíti a munkánkat; azt, hogy a kodályi hagyomány szerint énekkel és zenével csiszolt elméket fejlesszünk, a „kiművelt test – kiművelt értelem” szellemében pedig a néptánccal a testi fejlődést segítsük. Büszke vagyok arra, hogy a nagy hagyományú néptánc oktatása is magas színvonalú, köszönhető Laskay Annamáriának, Tóth Szilviának és Kiss Norbertnek. A közelmúltban volt egyébként a megyei pedagógusnapi ünnepség az egerszegi Hevesi Sándor Színházban, ahová három iskolából hívtak szereplőket. Miénk volt a nyitó bemutató, és nagy sikert arattunk az „A csitári hegyek alatt” című népdalra összeállított variációnkkal. Az összeállításban nagy segítségemre volt Keszei Judit, iskolánk drámapedagógusa, igazgatóhelyettes.
● Hogyan tudja ezt a sokféle tevékenységet összehangolni?
– Elsősorban a tanszakok közötti egyensúlyt igyekszem megtartani. Elindítottam ugyanakkor egy újabb szak engedélyeztetését, így a 2024-25-ös tanévben már képzőművészetet is tanulhatnak a diákok Zalaszentgróton.
● SZALAY CSABA