Áldozat a Földért?

A szomszéd Kristóf egy hétköznapi nyári reggelen - talán még éppen pizsamában - egy szélerőművel a kezében jelent meg a konyhánkban. A padlóra állította (az orráig ért), kihúzta magát, majd belefogott a kiselőadásába. A maga módján mesélt az energiatermelésről: hogyan működik a szélerőmű turbinája, mit kell tudni a benne lévő generátorokról, a lapátok forgási sebességéről és arról, hogy mikor gyullad ki a fény.

Demonstrálta azt is, hogy ha elromlik, akkor eldől, ettől lángra kap, és egyszerűen elég. Ennyi Kati néni, látod? De előtte megígérte, hogy olyan erős és olyan sok energiát készít, hogy az egész házban ezzel fognak világítani. Szüleimmel csodálattal hallgattuk a jövőt egy öt éves tolmácsolásában, és ha nem tanúsítok némi önmérsékletet, akkor azonnal rendeltünk is volna egyet a kertünkbe, annyira meggyőzött mindenkit.

Hűséges és kitartó olvasóim bizonyára jól emlékeznek, hogy az energia vissza-visszatérő, örökzöld témám. Szó esett már arról, hogy jó lesz vele spórolni, de azt is átbeszéltük, hogy léteznek megújuló és nem megújuló forrásai, vagy éppen mit jelent egy energiahatékony elektromos háztartási készülék.

Bárhonnan indulunk el az energia témájában mindig ugyanott kötünk ki: a fosszilis energiahordozók világát (szén, olaj, gáz), ami az ipari forradalom óta a fejlődés motorját jelentette, mielőbb el kell hagynunk. A globális felmelegedést és az éghajlatváltozást csakis új alapokra építkezve tudjuk kordában tartani. Az is lehet persze, hogy már elkéstünk ezzel és nincs esélyünk a felmelegedést 1,5 fokon megállítani.

Egyes barátaim úgy vélik, hogy amíg a klímacsúcsra a meghívott döntéshozók többnyire a súlyosan környezetkárosító magán-repülőgépeikkel utaznak el, addig ők nem hajlandóak semmilyen áldozatra. Álljunk csak meg egy pillanatra! Jól hallottam? Áldozat? Tényleg arról lenne szó, hogy naponta áldozatot kell hozunk a Földért? Tényleg azt hisszük, hogy ha felülvizsgáljuk szokásainkat, és apró változtatásokkal teszünk egy környezettudatos életmód, egy fenntartható világ felé, akkor mindez csupán csepp a tengerben? Tényleg csak úgy tudjuk megóvni a Földet, ha leadunk az életszínvonalunkból, feladjuk az igényeinket? Nem gondolnám, hogy így van.

Az innovációnak és a technológiai fejlődésnek hála a kis Kristóf már komposztált anyagokból készített edzőcipőben fog focizni, lebegő mágnesvasúttal utazik majd 1 óra alatt a tengerhez, hogy újrahasznosított műanyagból készült szörfdeszkán élvezze a hullámokat.

Addig is én úgy döntök, hogy az új házamban nem lesz műanyag, napelemmel töltöm a telefonomat, és továbbra sem eszem húst. Most pedig indulok, és lecserélem házunkban az égőket LED-re, mivel azok 75 százalékkal kevesebb energiát igényelnek, és amúgy pedig újra felhasználhatóak.

Kérdem én, kedves olvasóm: ettől kellene áldozatnak éreznem magam?

■ Ihász Csilla