Ünnepség Csáfordon
Harminc éve szentelte fel dr. Szendi József veszprémi érsek a Bizderi János főesperes plébános javaslatára elkészült új templomot. Ebből az alkalomból tartottak augusztus 27-én megemlékezést a városrészben.
A program szervezője, Balogh Gábor önkormányzati képviselő, tanácsnok elmondta: Csáfordnak évszázadokig nem volt temploma, a miséket az 1963-ban adakozásból állított Kármelhegyi Boldogasszony szobránál tartották. Az akkor már üresen álló egykori iskolaépületet a rendszerváltáskor kapta vissza a katolikus egyház, s Bizderi János javasolta, hogy a tantermekből alakítsanak ki templomot. A csáfordiak nagy lelkesedéssel, főként társadalmi munkában láttak hozzá az átalakításhoz, aminek eredményeként dr. Szendi József harminc éve felszentelhette Kármelhegyi Boldogasszony tiszteletére az új templomot. Az akkori eseményen Für Lajos honvédelmi miniszter is részt vett.
A mostani megemlékezést Szeghy Csaba plébános kezdeményezte, és a csáfordiak örömmel kezdték el a szervezést. Augusztus 27-én aztán helyiekkel és elszármazottakkal telt meg a szépen feldíszített templom. A Phőnix Gitárcsoport közreműködésével megtartott misén Szeghy Csaba örömét fejezte ki azért, hogy ilyen sokan eljöttek, és bemutatta a hittudományi egyetem hallgatóját, Szabolcs testvért, aki az Evangéliumból osztott meg néhány gondolatot a jelenlévőkkel. A mise végén a plébános köszönetet mondott Balogh Gábornak és segítőinek illetve Császár József volt polgármesternek.
A szentmise után a volt iskola két egykori egykori tanulója, Miskolczi Erzsébet és Császár József idézte fel a múltat, majd Balogh Márta olvasta fel a szentleckét, és emlékezett meg mások mellett Bizderi János atyáról is. Mint mondta, az ő hite, munkája és kitartása nélkül nem ünnepelhetnének.
A visszaemlékezések után Balogh Gábor virággal és a város borával köszöntötte a Vajda család képviselőit, a csáfordi iskolában tanító Vajda József, a neves népzenekutató gyermekeit: Etelkát, Istvánt és Lászlót. A képviselő átadta nekik azokat a családi vonatkozású dokumentumokat, tárgyi emlékeket is, amelyek – a második világháború lengyel menekültjeihez köthető iratokkal együtt – tavaly lomtalanításkor kerültek elő „rejtekhelyükről”, a padlás törmelékei alól. A meghívást a család nevében Vajda István köszönte meg, és egyebek között beszélt arról, a család nő tagjai hogyan élték át a háborút, és miért kerültek a lengyel levelek a rejtekhelyre.
● SZALAY CSABA
