Szüret a városkörnyéki domboldalakon
Szeptemberben és októberben benépesül, szüretelőktől hangos a városkörnyéki domboldal. Sokaknak hobbija csupán a szőlőművelés, ám számos családnak a megélhetése fűződik a szőlőhöz, borhoz.
Mórocz Dezső szeptember vége felé kezdte a szüretet a csodaszép panorámával rendelkező hegybirtokán. A munkálatokban a családja és a szűk rokonsága vett részt. Mint mondta, a 250 tőkéjének leszüretelése után közel 300 liter mustot tudott önteni a hordókba. A sok csapadék nem kedvezett a szőlőnek, a peronoszpóra kárt tett benne, viszont a cukorfok nagyon jó lett.
A birtok Dezső régi vágya volt. Hat éve vásárolta a pincéjét, a varázslatos panoráma miatt választotta ezt az 1700 négyzetméteres területet. A szőlőtermeléshez nem értett, de az évek folyamán ismerősei beavatták a borkészítés fortélyaiba. A családja is rendszeresen kijár a birtokra: Dezső a szőlőt műveli, párja a veteményest gondozza, a tizenegy és tizenhárom éves lányuk pedig besegít a munkába. A hegy levét nem issza meg, de nagyon szeret a szőlővel foglalkozni, zenit és chardonnay fajtákat gondoz. Hobbijának az eredménye, a bor családi és baráti összejöveteleken oltja a vendégek szomját.
Léhárt Tamás főállásban buszsofőrként dolgozik, emellett őstermelőként 14 hektáros területen termeszt szőlőt. A termés nyolcvan százalékát gyümölcsként értékesíti, a maradékból pedig évente átlagosan 200 hektoliter bort állít elő: fehér, vörös és rozé bor kerül a gazdaságában található óriási, több ezer literes tartályokba. Rozé kategóriában két éve a város bora címet érdemelte ki.
Tamás már gyermekkorában megismerte a szőlőgondozást, borkészítést, rendszeresen segített szüleinek az ezer négyszögöles birtokuk gondozásában.
Az évek múlásával elhagyott birtokokat vásárolt, s ezeken újratelepítette a szőlőt. A bevételeiből további birtokokat vásárolt, valamint gépesítette a gazdaságát prések, darálók, traktorok, permetezők, szűrők és tartályok beszerzésével. Mint mondta, nagy területen művelni a szőlőt sokkal nehezebb, mint egy kisebb birtokon. Jelentős szervezőmunka kell hozzá, hiszen sok embert és gépet kell bevonni a termelésbe. Az évek múlásával azonban a kétkezi munkát kiváltják a gépek. Amikor ott jártunk, szorgos asszonykezek helyett kombájn szüretelte már a szőlőt; szüretkor tulajdonképpen már nem is ér ember a szőlőhöz. A metszést egyébként Tamás egymaga végzi el, a zöldmunkák során pedig 6-8 segítőre van szüksége.
Az idei termés Tamás szerint a mennyiség szempontjából közepes lett. Voltak olyan területek, ahol a peronoszpóra és a lisztharmat nem okozott kárt, de akadt olyan rész is, ahol ez a két betegség növényvédelmi szempontból feladta a leckét. Itt keményen oda kellett állni a szőlőtőke mellé. A must cukorfoka ellenben jó, 18-20-as értékeket mértek.
A szüreti időszak persze elképzelhetetlen szüreti mulatságok nélkül. Kisszentgróton, a hagyományokhoz híven, ebben az évben is rendeztek ilyet, de az égiek idén sem voltak túl kegyesek, ezért néhány kísérőprogram elmaradt. Ennek ellenére azok, akiket nem riasztott el az eső, kellemes délutánt, estét tölthettek el a kisszentgróti borháznál, ahol táncos-zenés produkciókból illetve finom ételekből és italokból sem volt hiány.
■ MEDVÉSSY LAJOS
