Nyitott porták: az AldeMa almáspince
A Zala-völgye gazdái, helyi termék előállítói, agroturisztikai szolgáltatói, 2018-ban partnerségre léptek egymással és létrehozták a Nyitott Porta rövid élelmiszerlánc csoportot. A gazdák legfontosabb vállalása, hogy rendszeresen hirdetnek meg nyitott napokat és eseményeket az érdeklődők számára. A kiscsoportos, emberközeli proramokon a házigazdák személyesen mutatják be a portájukat.
A finom borok és falatok mellett a látogatók megismerkedhetnek a méhészkedés, a kertészkedés, a gyógynövény lepárlás vagy az állattartás praktikáival is. Nyitott Porták és nyitott emberek várják a családokat, baráti társaságokat, egész nyáron Keszthely és Zalaegerszeg között, a zalai dombok ölelésében.
Györkös Dezső büszkén indítja beszélgetésünket azzal, hogy idén 85 éves, most kapta meg vasdiplomáját, és Magdival ez évben ünneplik a hatvanadik házassági évfordulójukat. Ilyen hegycsúcsmagasságból nehéz a talajról kezdeni, azaz felgöngyölíteni a kezdeteket. Aztán ahogy belemelegszünk a beszélgetésbe, azon kapom magam, hogy elröppent az idő, a kérdések és válaszok karöltve gurultak egymás után, le sem tagadhatná vendéglátóm a pedagógiában eltöltött évtizedeit.
– Hogy indult ez a nagyívű életpálya?
– Tanítottam kisebb iskolában, nagyobb iskolában, voltam járási tanulmányi felügyelő, osztályvezető, kémia szakfelügyelő, járási úttörőtitkár, iskolaigazgató a helyi általános iskolában – emlékezik vissza az indulás éveire. Huszonkét éves koromban már megtapasztalhattam az élet adta kihívásokat, amikor Bókaházán a teljes felső tagozatban tanítottam minden tantárgyat az ének kivételével.
Máig is meghatja az a bizalom, amit ennek kapcsán tapasztalt.
– Hogy jött az almás a „képbe”?
– Miután nyugdíjba mentünk, nagy elhivatottsággal kezdtünk bele Magdival az almaültetvény létrehozásába is. Nem volt idegen számunkra az agrárium, hiszen gyerekként sokat segítettünk mindketten a szüleinknek a háztáji gazdálkodásban. A kárpótlásban megvásárolt 10 hektár föld hasznosításához pedig egy ausztriai tanulmányút adta az ötletet. Megcsodáltunk akkor egy almaültetvényt, elhatározásra jutottunk, amit ’97-ben egy sikeres pályázat után 2,5 hektár betelepítése követett. Mindenféle továbbképzési programokon vettünk részt mindketten, szakkönyveket olvastunk, eszmét cseréltünk a már régebb óta e területen foglalatoskodó gazdákkal. Nőtt a tudás a fákkal és a betelepített területtel együtt – nosztalgiázik mosolyogva.
Dezső szerint olyan egyébként az almatermesztés, mint az oktatói munka. A gyerek segítése, a mindennapos felügyelete fejlődésüknek, ugyanolyan mint a gyümölcstermesztés. Olyan szempontból, hogy mindkettő meghálálja a törődést, az odafigyelést, vallja az örök pedagógus.
– Milyen szempontok szerint választottátok ki a fajtákat, és milyen szabályokhoz alkalmazkodtok a növényvédelemben?
– Részt veszünk az Agrár Környezetgazdálkodási Programban, itt meghatározzák a felhasználható szereket, a várakozási időket és a leszüretelt gyümölcsöt is ellenőrzik. A fajtákat a saját ízlésünkhöz és vevőinkéhez igazodva válogattuk ki. Terem nálunk Golden, Royal gála, Jonagored, Jonica, Jonagold, Idared – soroja a gazda.
– A nem kelendő almát hogy hasznosítod?
– Jó a kapcsolat más portákkal, az almalevet például a Csáford-völgyi Natúr Pont készíti nekünk, sokáig eltartható termékkel bővítve a kínálatunkat. A cefrének eladott termés mellett jövőre almaecettel szeretnénk előrukkolni, ami a gyermekkorunkat is idézi, és elvitathatatlan egészségmegőrző tulajdonságokkal rendelkezik.
– Hol és hogyan értékesítetek?
– Akkor, amikor már 3 hektárra növekedett a termőre fordult állomány területe, elindult az iskolaalma-program, ami lefedte a kapacitásunk nagy részét. A program megszűnésével előtérbe került a kiszállítás a környező településekre, ami nagy segítség volt az idősödő lakosság számára. A kor előrehaladtával, a Nyitott Porta-hálózatba lépéssel, valamint a zalaszentgróti volt Károlyi-pince megvásárlásával aztán a
törzsvevők és a helyi lakosság igényeinek kiszolgálása került a figyelem középpontjába. Ezen a helyszínen pedig minden érdeklődőt nagy szeretettel és friss almával várok minden pénteken 14 és 17 óra között.
A hálózat oszlopos tagja a porta, előnyösnek érzik az összefogást, mert motiválja a termelőket és agroturisztikai szolgáltatókat. A közérdeket fontosabbnak tartja a sajátjánál, hiszen rábeszéli a vevőt, hogy csak egy hétre való mennyiséget vigyen haza, a többit ő majd a pincében betárolja, így mindig friss, roppanós gyümölcs kerülhet az asztalra. Mert minden nap egy alma, orvosát a háztól távol tartja!
■ SEBESTYÉN CSILLA
