Folyamatosan fejlődő városrész

Magazinunk e sorozatában Zalaszentgrót városrészeit mutatjuk be. Ezekben az írásainkban szó esik a városrészek történetéről, egykori és jelenlegi életéről, a közösség tagjainak személyes élményeiről, emlékeiről. Most Aranyod következik a sorban.

Vikár Tibor helytörténésznek már jelentek meg publikációi Zalaszentgrótról és városrészeinek históriájáról. Aranyod történetét így foglalta össze:

– A városrész nevének eredete vitatott, valószínűleg az Arany (Aranyos) magyar személynévből ered. Az okleveles forrásokban Aranyod neve 1323-ban (700 éve) bukkant fel. Lakói főleg a hegyes- dombos határ miatt szőlőműveléssel foglalkoztak. A Zala folyó árterében lévő legelőkért a szomszédos Tüskeszentpéterrel sokszor határvitában álltak. Földesurai voltak a Pernezy, Hagymási, Batthyány, Salomvári, Szegedy családok, de több nemes família rendelkezett Aranyodon földtulajdonnal hosszabb-rövidebb ideig. . 1661-ben Hajgató György személyében evangélikus lelkésze volt a falunak, az 1700-as évekre pedig újra megerősödött a környéken a katolikus vallás. A hegyes, mocsaras határ miatt a falu nehezen tudott a lélekszám növekedésével terjeszkedni, ezért alakult ki Alsó- és Felső Aranyod. Az 1800-as években gyors fejlődésnek indult, 1935-re több egyesület (lövész, tűzoltó, gazdasági) és önálló iparos tevékenykedett a faluban. Itt volt körjegyző a két világháború között vitéz vattai Vattay Lukács, a Nagy Háború tiszti arany vitézségi érmes kitüntetettje (ezt a kitüntetést 189 tiszt nyerte el). A gazdasági virágzást a 1900-as évek közepén megtörte a háború és az azt követő politikai rendszerek. Napjaikra Zalaszentgrót város részeként újra virágzásnak indult.

– Aranyod régebben nem volt annyira kiépülve, mint most, a 60-70-es években nőttek ki a házak a földből a Völgy és Hegyalja utcában. A városrész domboldali részén földút volt, nagyobb esőzésekkor elárasztotta ezek egy részét a dombról lehordott sár – emlékezik vissza a 90 éves Mukics Zoltán.

Az itt lakók közül sokan az 1960-as évben alakult tsz-ben és az állami gazdaságban, Szentgróton a hűtőházban, téglagyárban, ládagyárban dolgoztak. A helyiek szorgosak voltak, szinte minden portán tartottak disznót, tyúkot, kacsát, libát. A tsz alakulása előtt több háznál marhák is voltak, viszont amikor a szövetkezet megalakult, ezek nagy részét „elvitték”, házanként egy tehenet és borjút hagytak meg. Volt is ebből probléma, mert egy igavonóval nem lehetett a munkát rendesen elvégezni, így rendszeresen kölcsönkérték a marhákat egymástól az itteniek. Hétköznaponként a munkahelyi tevékenység után, illetve hétvégenként foglalkoztak a helyiek a háztájival, pincével, kaszálóval. A gyümölcsök is nagy becsben álltak. A szilva, alma, körte leszedése után a termés egy részét meleg kemencébe tették és megaszalták, szinte minden háznál.

Disznóvágáskor összejöttek a rokonok és a „fogók” az egész napot betöltő munkára. A borfejtés is szinte ünnep volt, ilyenkor is összegyűltünk, mintha a búcsút tartanánk. Minden évben több helyen is kitáncoltuk a májusfát, lényegében ez is közösségi rendezvény volt – mondta a helyiek korábbi mindennapjairól Mukics Zoltán.

Rendezvényekből nincs hiány Aranyodon – kezdi ismertetőjét Borsos Zoltán, aki már közel 40 éve aktívan közreműködik a városrész életének alakításában. Mint mondta, 1985 óta Aranyod folyamatosan fejlődik: kiépült a központiantenna- és a szennyvízcsatorna-rendszer, megvalósult a gázellátás, új utcák létesültek, és a Hegyalja és a Völgy utcát is meghosszabbították. Reménykednek a tervezett kerékpárút és a Zalán átívelő gyalogos híd létrejöttében. A víztározó környéke folyamatosan fejlődik, egyre több lakóház épül, nagyon szép lakóövezet van kialakulóban. A városrész lakóinak fontos az aranyodi utcák, járdák, vízelvezetők folyamatos karbantartása, e munkálatok elvégzésében nagy segítséget kapnak a Szentgrótért Kft. munkatársaitól. A helyi szépkorúak is aktívak a városrész díszítésében és virágosításában, a Deák Ferenc utca elején lévő keresztet is ők gondozzák.

Borsos Zoltán büszke arra, hogy a kultúrházat és annak környékét korábban Kőszeghy Zoltán kezdeményezésére sikerült szépen rendbe tenni. Kialakítottak egy főzőkonyhát, egy közösségi szobát, az épület mögött pedig sportpálya létesült, így jut hely a nagyobb létszámú eseményeknek.

Hagyományos rendezvénye a városrésznek a helyi hölgyek nőnapi köszöntése, illetve a májusfa állítása és kitáncolása a kultúrház mögött. Minden évben tartanak nyugdíjas napot is, ilyenkor műsorral, finom ételekkel, italokkal kedveskednek az idősebbeknek. Október 23-án megkoszorúzzák a háborúban elhunyt helyiek emlékművét. A Mikulás december hatodikán minden évben végigjárja ajándékcsomagjaival a városrészt, az adventi készülődéskor pedig mézeskalácsdíszeket készítenek a kultúrházban. Ez az esemény évek óta a közösségben nagy népszerűségnek örvend.

– Nagyon sikeres rendezvényünk volt Szeghy Csaba atya házszentelése; sok lakó élt a lehetőséggel. A Szentgróti Fakanál sorozatának többször is helyet adott a kultúrházban kialakított konyha, a főzési lehetőségnek köszönhetően amúgy is gyakoriak a közösségi rendezvények itt. A városrészbe a korlátolt anyagi lehetőségek miatt elsősorban helyi és környékbeli előadókat hívunk, akik színvonalas műsorokat adnak. Közéjük tartozik Koczpek Enikő, Bangó Balázs, Reiner Tamás és Szabó Lajos. A jó hangulathoz nincs szükség drága sztárvendégre, a rendezvényeink így is népszerűek. Viszont nagy mértékű a tanácsadói testület munkája a sok rendezvény és a városrészi problémák kezelése miatt. Ezeket közösen oldjuk meg Kapocsi Péterrel és feleségével, Györgyivel, akik aktívan részt vesznek az aranyodi városrész életében.

Jövőbeni tervünk, hogy a kultúrház lehetőségeit kihasználva főzőklubot indítsunk férfiaknak és nőknek havonta két alkalommal. Az elképzelés szerint különleges étkek készülnének majd, mindenkit szívesen látunk ezeken a rendezvényeken. Szeretném továbbá, ha a helyi szőlősgazdák borversenyének is helyszínt biztosítana a kultúrház – ismertette sikereit és terveit Borsos Zoltán.

● Medvéssy Lajos