Ihász Csilla rovata: Műcsirkeakció az áruházban

Éppen a paprikás krumplit kanalaztuk szüleimmel egy teljesen hétköznapi ebéd során, amikor anyukám hirtelen rám nézett, és megkérdezte, ettem-e már műhúst.

Nem furcsálltam a kérdését, mert időnként őt is beszippantja az internet, és onnantól már nem ő irányítja a képernyőjére kerülő tartalmat. Így lehetett ez a műhússal is, amit még nem volt szerencsém kipróbálni talán azért sem, mert a világon egyelőre csak egy helyen engedélyezett a fogyasztása, Szingapúrban. Én pedig manapság csak a diófalevelek alól nézek ki az utcára.

Tizenöt éve vagyok vegetáriánus, ebből körülbelül 6 évig vegán módon táplálkoztam – semmilyen állati eredetű élelmiszert nem ettem, a mézet kivéve. Kipróbáltam a nyers vegán táplálkozási verziót is, talán három hónapig bírtam, amikor egy hidegen leturmixolt és megsózott, megborsózott nyers brokkoli-főzelék után elhatároztam, nem kínzom magam tovább. Emésztőenzimek ide, barátságos bélbaktériumok oda, 48 fok fölé is felhevítem az ételeimet, hogy főzéssel ehetővé tegyem őket. Ma már a hal, sajt és a joghurt is része a táplálkozásomnak, ugyanakkor húst továbbra sem eszem.

Mindig is nagy üzlet volt a hús helyettesítése, amit saját tapasztalatból ismerek, hiszen végigmentem a különböző fázisokon. Kezdődött a szója-fasírozottal, majd jött a lencséből és csicseriborsóból készült hamburger, utána a szejtánpörkölt és a tofuval töltött rétes (ez utóbbi saját recept, nem ajánlom). A táplálkozási tankönyvekben a következő fejezet a rovarokról fog szólni, amikor a pizzára választható feltétek között megjelenik majd a szárított tücsök és lárva, a Cézár-salátát pedig grillcsirke helyett kérhetjük mediterrán fűszerezésű hernyóval vagy sáskával is.

Ezzel el is érkeztünk a műhúsokhoz, amiket laborhúsnak, vagy tenyésztett húsnak is neveznek, mivel állati őssejtekből laboratóriumban növesztik. Nem kell hozzá az állatot elpusztítani, mindössze egy mintára van szükség a sejtjeiből. Az őssejtekhez különféle tápanyagokat kevernek, aminek hatására izom és zsírszövetek alakulnak ki. Mindezt a fehérköpenyes végzi el, aki immáron nem a vágóhídi hentes, hanem a biomérnök.

A laborhús az állatvédelem mellett a környezetre is kevésbé ártalmas, mivel az előállítása kevesebb földhasználattal és vízigénnyel jár. Nem is beszélve arról, hogy megoldást jelenthet arra a problémára: miként fogunk 10 milliárd embert etetni körülbelül 30 év múlva. A pudinghoz hasonlóan a műhús próbája is az evés lesz, mivel egyelőre mindössze a megkérdezettek 26 százaléka mondta azt egy amerikai felmérésben, hogy szívesen kipróbálná.

Arról is érdekes filozófiai eszmecserét folytathatnánk, hogy vegetáriánusként megennék-e egy olyan ételt, aminek élő állathoz csak annyi köze van, hogy a sejtjeiből laborban tenyésztették.

Kedves Olvasóm, kérem, engedje meg tehát, hogy a laborhús témáját legközelebb majd valamikor 2045 őszén hozzam újra elő, miután megvettem valamelyik zalaszentgróti élelmiszerboltban az akciós műcsirkét, és kirántottam a vasárnapi ebédhez!