Ők választottak engem
A Zala-völgye gazdái, helyitermék-előállítói, agroturisztikai szolgáltatói 2018-ban partnerségre léptek egymással, és létrehozták a Nyitott Porta rövid élelmiszerlánc csoportot. A gazdák legfontosabb vállalása, hogy rendszeresen hirdetnek meg nyitott napokat és eseményeket az érdeklődők számára. A kiscsoportos, emberközeli programokon a házigazdák személyesen mutatják be a portájukat. A finom borok és falatok mellett a látogatók megismerkedhetnek a méhészkedés, a kertészkedés, a gyógynövénylepárlás vagy az állattartás praktikáival is. Nyitott Porták és nyitott emberek várják a családokat, baráti társaságokat, egész nyáron Keszthely és Zalaegerszeg között, a zalai dombok ölelésében.
Magazinunk januári számában Kámán Zsolt hobbikertésszel beszélgettünk.
– Mesélj kicsit magadról! Melyek a mérföldkövei annak az útnak, amin jársz?
– A zalaszentgróti általános iskola után a helyi gimnáziumba jártam, aztán Pécsen tanultam tovább építész szakon, majd ennek elvégzése után, másoddiplomásként, településmérnökként végeztem. Mellékesen a műszaki ellenőri, az energetikai tanúsítói és végül a dísznövénykertész szakmát is kitanultam.
– Mikor ébredtél rá arra, hogy te növényekkel akarsz hobbistaként foglalkozni?
– Olyan környezetben nőttem fel, ahol mindig körbevett a természet. A nagyszüleim és a szüleim révén is – mondja magától értetődő hangsúllyal.
– Hogy jutott eszedbe hogy speciálisan fenyőfélékkel foglalkozz?
– Nem én választottam őket, hanem ők engem! Mint minden „őrültnél”, aki egyféle dolgot gyűjt, nálam is kellett egy „kattanás”. Történt körülbelül 25 éve, hogy egy faiskolai árudában járva egy sárkányszemfenyő szinte kiszemelt, és hívott, hogy vigyem haza. Internetes kutatásaim megmutatták, hogy a fenyők kromoszómaszáma magas, ezért nagyon variegatívak (sok variációban előfordulnak). Ezeket a kertészek kiszelektálják, ezért több száz, vagy akár több ezer féle is létezik belőlük egy-egy ilyen kertészetben – magyarázza, és innét már pergőbb a kommunikáció, mert a szakma rejtelmeihez értünk.
– Befogadó ez a közösség? Egyáltalán hogy találtok egymásra?
– A cseheknél, a lengyeleknél, a szlovákoknál, és általában Nyugaton sokkal több a gyűjtő, mélyebben gyökereznek a hagyományok. Magyarországon leginkább szájhagyomány útján terjed a hír a hasonló érdeklődésűek között. El kell menni másik gyűjtőkhöz, beszélgetni a kertjükben, vásárolni, cserélgetni. Gallyakat például mindig szívesen adnak. Ezeket aztán olyan alanyokra oltjuk, amelyek a helyi sajátosságokat, az éghajlatot, a talajt a legjobban tolerálják.
– Miért vetted meg a területet, ahol most a kertet beültetted?
– Kinőttem a családi házam körüli birtokot, és el kellett valahol helyezni a védenceimet. Itt aztán kedvemre szaporítgathatok, ültethetek, persze konszenzusra kell jutnom a gyerekekkel, hogy hol szabad focizni, és hol nem. Így is van, hogy egy-két gally letörik, de egyrészt nő helyette másik, másrészt fontosabb, hogy boldog gyermekéveket tudjak biztosítani nekik. A törpefenyők növekedéséhez idő kell, a gyermekévek viszont gyorsan elröpülnek – vallja Zsolt.
– Milyen tanácsokkal tudnád ellátni az embereket egy telek növényesítési dilemmái kapcsán?
– A lucfenyők és a tuja alapfajai nem bírják a melegedő klímát. Általánosítanak az átlagemberek, és minden fenyőt egy kalap alá vesznek, ezért nem túl jó a hírük napjainkban. A fenyők mellett az örökzöldek és évelők is nagyon jó színfoltjai egy kertnek, valamint nem igényelnek olyan nagyfokú törődést, mint az egynyáriak. A legfontosabb mégis az, hogy olyan növényt kell ültetni, amiben kedvét leli az ember.
Nyilván meghatározó a divat, de e helyett Zsolt azt javasolja, hogy végezzünk alapos kutatómunkát, és legyünk szkeptikusak a hallottakkal kapcsolatban. Rengeteg kertépítő csoport elérhető a közösségi médiában, de vannak könyvek is, amik kifejezetten kezdőknek készültek. Vannak körülöttünk információk bőven, csak kicsit el kell mélyülni bennük – tanácsolja a fenyőkertész.
– Hogy éled meg ezt a tevékenységet? Mint egy kiegészítő munkát?
– Ez abszolút stresszlevezetés, kikapcsolódás a számomra. Véletlenül sem válaszolok e-mailre két oltvány elkészítése között. El tudom különíteni térben és időben is a tervezői munkámat, a családi életet és a szabadidős tevékenységemet – mesél a mindennapjairól.
– A Nyitott Porta-hálózatban hogy látod a szerepedet?
– Először kicsit kakukktojásnak éreztem magamat, mivel a kert 3-5 év múlva mutatja csak meg az igazi arcát. Aztán, mivel pozitívan fogadtak, és sorra vettem magamban, hogy én is tudok vendégeket fogadni, tudok workshopokat, előadásokat tartani, valamint aktívan részt veszek a közösségépítésben, elillantak a kétségeim.
● Sebestyén Csilla
