Verebet a tollfosztók közé

A városrészeket bemutató sorozatunkban a teljesség igénye nélkül ismertetjük röviden a történetüket, idézzük a közelmúltjukat és mutatjuk be a jelenlegi közösségi életüket. Ebben a lapszámunkban Kisszentgróttal foglalkozunk.

Vikár Tibor helytörténésznek már jelentek meg publikációi Zalaszentgrótról és városrészeinek históriájáról. Kisszentgrót történetét így foglalta össze:

„A település a középkorban a környék egyik gazdasági, ipari központja volt. Területén már az újkőkorszak idején letelepedett a földművelő ember, de éltek itt kelták és rómaiak is.

A honfoglalás idején a területet a Türje nemzetség tagjai vették birtokba. A nemzetséghez tartozó Szentgróti és Béri családok valószínűleg a XIII- XIV. században monostort építettek Kisszentgrót területén. A kolostort a család tagjai temetkezési helyként is használták. Ide temetkezett az 1500-as évek elején Béri István és felesége, kiknek síremléke a mostani (zalaszentgróti) katolikus templom nyugati bejárata alatt lefedve található. A középkori sírkövek között ritkaság számba megy ez a sírlap, mert hasonlót alig ismer a szakirodalom. Egy síremléken ábrázolták a férj és feleség címerét is. A kolostort az 1490-es években a ferencesek vették birtokba. Erre az időszakra egyre több család telepedett le a környékén. A gyakori török portyák miatt a kolostor elnéptelenedett, de épületei néhány szerzetes számára még lakóhelyül szolgáltak. A kolostor körül új településrész jött létre, mely önállósodik és saját közigazgatással rendelkező jobbágy községgé szerveződik. 1550-ben találkozunk először a Kisszentgrót névvel, ekkor Benedek nevű papja volt. (A település a lakói a protestáns vallás hívei lettek, hitüket a XVIII. század közepéig megőrizték.) Később Polgárvárosnak is nevezték, mivel a környék szabad polgárai (iparosai, kereskedői) is itt telepedtek le.

A hódoltság idején sokat szenvedett Kisszentgrót, a törökök és a végváriak is állandóan sarcolták. A XVIII. században a kolostor területét folyamatosan bontották el. Köveiből épült több uradalmi épület és Zalaszentgrót katolikus temploma. A község lakóinak kérésére hagyták meg a kolostor egy részét harangtoronynak. 1979-ben dr. Vándor László régészetileg megkutatta a „Romtorony” környékét, és beazonosította az innen származó sírkőlapok helyét. 1758-ig, az új templom felépítéséig a kolostorban működött a plébánia, és 1793-ig köréje temetkeztek a szentgrótiak is. Földesura a Batthyány-család és a türjei prépost volt. A Batthyányiak a felvidékről származó szlovák és magyar telepesekkel népesítették be a háborúk következtében elpusztult területet. A lakosság száz év alatt teljesen elmagyarosodott, a község jobbágyai pedig állandó harcot folytattak földesuraikkal.

A szűk határ nem tette lehetővé a gyors gazdasági fejlődést. Szántóföldeket, szőlőket a szomszédos falvakban béreltek. Az erdőket teljesen kivágták, területükön legelőket és szántóföldeket hoztak létre. 1780-körül alakult ki a Huszonya-hegyen a község szőlőterülete.

1846-ban Batthyány Károly vásárlás és csere útján szerezte meg Kisszentgrót teljes területét. A tagosítással együtt létrejött jobbágyfelszabadítás csak hosszas pereskedés útján valósult meg. A XIX. század végére polgárosodik a község, gazdasági fejlődése felgyorsul. 1900-ban 1278, 1920-ban 1368 a lakosainak száma. 1950-ben egyesül Zalaszentgróttal, aminek területéből 400 évvel korábban önállósodott.”

A 87 éves kisszentgróti születésű Bátai Béla örömmel beszél a múltról, az egykori pezsgő községi közéletről.

– A mostani templom helyén iskola is állt itt. Akkoriban még volt hentesüzlet is Kisszentgróton. A Romtorony mellé egy táblát emeltek az első világháborúban elesettek tiszteletére. A jégverem is a torony közelében volt, ez a kocsmákat látta el. Ott állt a jegyzőség irodaháza, ahol most a parkoló van, mellette pedig egy kovácsműhely üzemelt. 1947-ben még postahivatala is volt Kisszentgrótnak, ez is a Romtorony mellett helyezkedett el. Volt 1950-ig tűzoltóságunk is, a helyi önkéntes tűzoltókat nagy tisztelet övezte.

– Hol és mit dolgoztak a kisszentgróti lakósok?

– A tsz létrejöttéig, 1960-ig Kisszentgróton szinte mindenki gazdálkodó volt. A szövetkezet megalakulása után sokan oda mentek dolgozni, de Szentgróton is jó páran helyezkedtek el. A község lakói szinte kivétel nélkül gazdálkodtak a főállásuk mellett: földet műveltek, állatokat neveltek. Akkoriban nagyon sok portán még lovat is tartottak a marhákon, sertéseken, baromfikon kívül, mindenki nagy telekkel rendelkezett. Szőlővel is sokan foglalkoztak akkoriban, a csáfordi, vagy a huszonyai hegyen volt birtokuk, pincéjük.

– Milyen rendezvényekre emlékezik szívesen vissza?

– Legszívesebben a szüreti bálokra; ezeket a kultúrházban rendezték. A másik nagy társasági esemény a májusfa-kitáncolás volt. Több fát is emeltünk, hogy így legyen minél több alkalom a kitáncolásukra. Nagy látogatottságnak örvendtek a tűzoltóversenyek is, valamint emlékezetesek a szilveszteri összejövetelek, amikor is batyus bált rendeztünk. A fiúk hozták a bort, a lányok pedig a süteményt. Többször szerveztünk nagyobb bálokat is. Megvettük a bort, amit utána a rendezvényen eladtunk, fizettük a zenekart, belépőt szedtünk. A megmaradt pénz a helyi fiatalokat szolgálta. A tollfosztás is rendszeres rendezvény volt akkoriban. Többször riadalmat is keltettünk, kinyitottuk a tollfosztásnak helyet adó helyiség ajtaját, és verebeket, vagy tyúkot dobtunk be. A repkedésüktől mindenfele szállt a toll. Élénk kulturális élet folyt a kultúrházban, a húszfős helyiekből álló tánc- csoport tagjai hetente jöttek össze, de még színjátszásnak is helyet adott az épület. Az 50-es években nem csak a fiatalok látogatták a rendezvényeket, az idősebbek is rendszeresen megjelentek az eseményeken.

– Rendezvényekből ma sincs hiány Kisszentgróton – mondta lapunknak Németh Zsuzsanna, kisszentgróti tanácsnok. Több hagyományos rendezvényünk is van: februárban a gyerekek és felnőttek számára rendezünk farsangot, ezt követi a kora tavaszi családi túrázás és a húsvét ünneplése. Májusfát is állítunk szinte minden évben a kultúrház udvarában. A rendezvények sorából nem marad ki a gyermeknap és a nyugdíjasok köszöntése sem. Szeptemberben szüreti mulatságot tartunk, a rendezvények sorát pedig a Mikulás-ünnepség zárja.

● MEDVÉSSY LAJOS