Ihász Csilla rovata: Növekedés vagy slow life
Ki gondolta volna, hogy a legőrültebb újévi fogadalmam lesz az, amit végül majd be is tartok. Előtte minden vállalással úgy jártam, mint az emberek 92 százaléka, február végére kifogyott a lendület: anyukám „először olvasd el azokat, amik már megvannak” intelme ellenére megrendeltem az új Jo Nesbo-könyvet, és még éjszaka fél 10-kor is a maradék darálós kekszet kerestem a spájzban, holott jól tudom, este 6 óra után nem egészséges a szénhidrát.
Amikor annak idején úgy döntöttem, hogy az év minden napján futok, vagyis 365 napon keresztül minden egyes nap megteszek pár kilométert, akkor még nem gondoltam volna, hogy ez a vállalás ennyire ragadós lesz. Arra is csak évekkel később láttam rá, hogy ez a többet-gyorsabban-kitartóbban megszállottság manapság mennyire divatos. Teljesen beleillik abba a korszellembe, ahol minden az eredményről szól, hogy még a szabadidőnket is hasznosan töltsük el. (Ki emlékszik még Öveges professzor eredeti könyvére: Unatkozom! Mit csináljak?)
Érdemes azért ezen egy kicsit elgondolkodni: ez a fokozott elvárás minden új évvel szemben azt jelentené, hogy nem vagyunk elégedettek az életünkkel? A legtöbb embernek tényleg nem elég az, ami van? Tudom, hogy sokkal divatosabb olyan témákkal foglalkozni, mint a növekedés, a kényelem vagy a fogyasztás. De nem mehet ez így a végtelenségig. Hiszen éppen ez az a gondolkodás, ami a mostani környezeti katasztrófához vezetett.
Tényleg attól lesz fenntartható az életünk, ha folyamatosan növekszünk? Megfordítom a kérdést: növekedhet-e a gazdaság úgy, hogy közben nem károsítja a környezetet?
A „nemnövekedés” mozgalom hívei határozottan állítják, hogy nem. Ők úgy gondolják, hogy csakis úgy óvhatjuk meg a Földet, ha a fejlett országokban abbahagyjuk a növekedést, és a közösségek szerepét erősítjük a gazdaságon belül. Támogatják a heti négy munkanapra való átállást, a környezetileg káros iparágak és tevékenységek megadóztatását. Előtérbe helyezik a kulturális fogyasztást, a művészetek élvezetét a shoppingolás helyett.
Említhetném még a körforgásos gazdaságot, vagy éppen a népszerű lassú élet (slow life) mozgalmat is. Lelassítani, kikapcsolni a mindennapi hajtásból, és egy egészségesebb alternatívára váltani, középpontban az emberi kapcsolatokkal. A slow life követői szerint a tudatos életmód, a pillanatok megélése fontosabb annál, mint a legutolsó Instagram-posztra leadott lájkok száma. (Anyukám szerint 80 felett mindenki automatikusan tagja lesz a lassúak klubjának, akár ezt választja, akár nem.)
Feltalálhatjuk az összes technológiát, ami elősegíti a növekedést és kényelmet, gyarapodást nyújt mind a 8 milliárd embertársunknak. Attól tartok, mindez nem lesz elég. A hozzáállásunkon, sőt a világképünkön kell változtatni és újragondolni, kinek mit jelent a jó élet: a „még többet” mókuskerekét, vagy az „elég” kiegyensúlyozottságát. Mert a Föld ugyan köszöni nincs jól, de túl fogja élni, mint ahogy az elmúlt 4,5 milliárd évet is. Most az emberiség jövője a tét.