Valentin-napra: az új sikk

Az egyik leggyakoribb kérdés (Google-statisztikák szerint főleg a férfiak körében), hogy mikor is van az a bizonyos „szerelmesek napja”. Az eredetéről sok helyen lehet tájékozódni, és a nyomok egészen az angol „The British Library”-hoz vezetnek, ahol 1477-ből őriznek egy e napon küldött levelet.

Azt viszont csak kevesen tudják, hogy az alapjai már az ókorban léteztek; pogány termékenységünnep volt, Luperkália néven. Ma tuti, hogy a közösségi médiában landolna a korabeli rítust megörökítő videó, hiszen szenzációszámba menne, ha egy mezítelen ifjú és egy hajadon korbáccsal a kezében rohanná végig a város utcáit, hogy megostorozzák a gyermekáldásra vágyó fiatal nőket, és ezzel szerencsét hozzanak nekik.

De vissza a jelenbe és az ácsingózáshoz. Sokfélék vagyunk, különböző életszakaszokban, különböző feladatokkal, problémákkal, előnyökkel és hátrányokkal. Nem tudom, hogy a 17 évnyi virágboltos múltam miatt, vagy pusztán azért, mert nő vagyok, én mindig az agitátorok táborát fogom erősíteni, aztán akinek nem inge, nem veszi magára.

Február 14-e lehet alapkőletétel. Egy új szokás elindítása lehet, úgy, mint ahogy január 1-hez kapcsolódnak a fogadalmak. „Mi baj lehet?”- alapon egy próbát megér! Hogy ne csigázzam tovább az érdeklődést, konkretizálom: nem trendi kütyüt javaslok. Még csak nem is egy pénztárcaszaggató shoppingolást, hanem ennél sokkal kézenfekvőbb megoldást, csillámpor nélkül.

Mi lenne, ha játszanánk? Tervezetten, előre időt szakítva egymásra. Akarat kérdése csupán! Apa és anya szünet, vagy az ősök újra randiznak. Beírjuk magunknak, hogy ma este mondjuk „activityzni” fogunk! Persze nem ér gúny tárgyává tenni anyát, aki kacsacsőrű, zsiráfnyakú dinót rajzol hattyú helyett, minden csak akkor poén, ha tisztelet is övezi. Elmehetünk moziba, színházba, stand-up estre, buliba, ahol megszellőztetjük végre aránk tavaly vásárolt ruháját, amiben olyan csinos és nőies. Vagy elkísérhetjük egymást felváltva a másik kívánsága szerinti alkalomra, amikor a hobbinknak hódolhatunk. Nem a csipkés tangánál kell kezdeni, mert akkor fordítva ülünk azon a bizonyos lovon. A parazsat felszítani jó dolog, ébren tartani az érdeklődést pedig megtérülő feladat, hiszen ha rendben van a hátország, minden megy, mint a karikacsapás.

Szóval, ha ez lenne az új sikk, ne lepődj meg, ha – borotvahabbal vagy rúzzsal – egy szívecske vár rád a tükrön, Bálint-nap reggelén...

● SEBESTYÉN CSILLA