Városrészek

Zalaszentgrót városrészeinek bemutatása

Zalaudvarnok

Vouarnok a Yürle nembeliek ősi birtoka volt, 1479-ben a Szentrirolitiaknak volt portája Udvarnokon. A XVII. Század végén a Batthyány család javai közé került, s még 1851-ben a Batthyányiak szentgróti uradalmához tartozott, s 650 lelket számlált.

Zalaudvarnok infrastruktúrája a szennyvízcsatorna-hálózat kivételével teljesnek mondható, a település folyamatosan szépül. Ahogy a többi városrészben, úgy itt is sok az ingatlannal rendelkező külföldi. Ők házakat újítottak és újítanak fel, szépítve ezzel a település képét. Érdekes stílusú temploma, melyet a település lakosságának összefogása által sikerült felépíteni, a városrész látnivalói közé tartozik. Zalaszentgróttal a közúton kívül már kerékpárút is összeköti. A városrészben Pünkösd másnapján tartják a búcsút.

Zalakoppány

Koppan a Lőrente nembeli Bezerédi család ősi birtokai közé tartozott, plébánosának nevét forrás 1419-ben említette először, tehát már ekkor egyháza volt. A török megszállás alatt is lakott maradt, birtokosai a Be-zerédi, a Fényes és a Kozáry családok. A település legmaga-sabb pontján álló temploma műemlék jellegű, udvarában található a hősi emlékmű. A valóban szép, mondhatni vadre-gényes környezetben fekvő tele-pülésen számos külföldi, s magyar család vásárolt birtokot és házat az elmúlt évtized alatt. Ezek felújításával szépült a városrész, melynek felújított kultúrházában egyre több rendezvényt tartanak. Az idősek napja mellett évente megrendezik a zalakoppányi borok versenyét, melyben mindenki megízlelheti a kiváló zamatú nedűket. A városrészben az augusztus 15-ét követő vasárnap tartják a búcsút.

Tüskeszentpéter

Terra Sanctus Petrus a Nádasd folyó mellett 1166-ban szerepel, ahol a János lovagok kaptak letelepedésre engedélyt és birtokot. A XII. században Pálos monostoráról van említés. A pálosokon kívül bírta a Kanizsai család és több köznemes, a török hódoltság alatt is nemesek lakták.

Tüskeszentpéter első számú nevezetessége minden bizonnyal a már messziről szembetűnő malom, melynek lisztje messze földön híres. Ugyanakkor az utóbbi években szintén ebben a városrészben kapott helyet előbb a Termálfürdő és szabadidőközpont, majd a Coca-Cola Beverages (Magyarország) Kft. palackozóüzeme. A település nyugodtsága miatt, valamint a fürdő közelségre miatt a külföldiek kedvelt lakóhelye. A községben rendszeresek a települési rendezvények, egyebek között minden esztendőben nagy sikert arat a szüreti felvonulás, s a búcsú, melyet a Péter, Pál utáni vasárnapon tartanak.

Temploma 1776-ban épült, s az 1966-68 közötti rekonstrukció után a közelmúltban kívül-belül megújult. A története meglehetősen hányattatott: a törökdúlás idején teljesen elpusztult, romjaiból az új faluban építették fel a jelenleg álló épületet. A falak a torony tetejéig téglából, a tető fazsindelyből készült, a csúcsán pedig egy hatalmas vaskereszt állt. A falai hófehérek voltak, oltárképe pedig Péter és Pál találkozását ábrázolta. Volt két harangja is, melyek a háború idején a katonaság martalékává lettek. Azóta az egykori szentgróti harang szól a toronyban.

Kisszentgrót

Kisutca és Polgárváros elnevezés alatt találjuk a régi forrásokban. Valóban Szentgrót elővárosának vagy külvárosának tekinthető, melyet a város szabad polgárai (iparosai, kereskedői) alapítottak és laktak. Ezért a volt polgárváros elnevezés is, megkülönböztetésül a vártól és az alatta a földesúr jobbágyai által lakott résztől. Története így azonosnak tekinthető Szentgrótéval.

A városrészben éppen történelmi múltja miatt jócskán akad látnivaló, ezek között is első számú a Romtorony, melyet szép park vesz körül. Ugyancsak érdemes megnézni a kis templomot, melyet tíz éve egy régi iskolaépületből sikerült kialakítani, s Szent Gellért a védőszentje. A teljes infrastruktúra itt is megvalósult.

Búcsút a Gellért napot követő vasárnapon tartanak a városrészben.

Csáford

Csáford Chafurd néven 1311-ben fordul elő első ízben okleveleinkben. Plébániája 1333-ban fennállott, 1526-ban részben Hegyesd várához tartozott.

A csodálatos helyen fekvő település szépsége és nyugodtsága miatt egyaránt kedvelt a külföldiek körében, akik közül az elmúlt években sokan vásároltak és újítottak fel régi házakat. A csodálatos hegyekkel, dombokkal ölelt település lankái kiváló lehetőséget biztosítanak a szőlőtermesztésre, a kedvező éghajlat miatt pedig az itteni nedűk nagyon ízletesek. A városrészben világháborús emlékművet avattak, majd a régi iskolából templomot alakítottak ki.

Infrastrukturális téren szépen fejlődött a település, mára teljesen kiépült. A csáfordiak rendszeresen tartanak összejöveteleket - ilyen alkalom például az idősek köszöntése. A búcsút a Kármelhegyi boldogasszony napját követő vasárnapon tartják a településen.

Aranyod

Zalaszentgrót városrésze, mely a XVI. Században a Harkályi, illetve Salamonvári család birtokai közé tartozott. E család kihalásával a következő évszázad első felében és még 1458-ban is a herbortyai Ostfiak és a Mavotichok kezében volt. 1828-ban 33 házból állott, 270 lakossal, földesúri köznemesi családok voltak, lélekszáma 1851-ben 280 fő volt. 1900-ig Alsó és Felső Aranyod néven két külön helységre volt megosztva, s a múlt század elején egyesítették.

A városrészben élénk közéleti tevékenység folyik, az elmúlt tizezöt év alatt sportpálya épült, megújult a kultúrház, s tisztelegve a két világháború áldozatai előtt emlékművet is állítottak. Több program, így a városrészi nap és a majális, hagyománnyá vált. Aranyodon teljesen kiépült az infrastruktúra.